Minden a sütemények fellegvárában, a híres Gerbeaudban kezdődött.
Január 16-án este ott tartottam életvezetési előadást a Belvárosi Kulturális Szalon felkérésére.
Közvetlenül utána Lovró Betty – Helló Jól vagyok-táplálkozás, fogyókúra specialista felvette a kapcsolatot közös ismerősünkkel, Csábi Borókával, az én kedves brandépítő mentorommal, a Te vagy a brand márka tulajdonosával és megkérdezte tőle, hogy vajon mit szólnék ahhoz, ha felajánlaná, hogy lefogyaszt engem. Mert hát szép-szép, hogy lélek, szellem rendben, de hát ott a harmadik is, a test, ami még hiányzott nálam a balanszhoz.
Emlékszem, Boróka felhívott, kiadhatja-e a telefonszámomat Bettynek. (Mert igen, ezt illik megkérdezni. Sokan nem tartják be.)
Amikor Betty felhívott, két dolgot kérdeztem: kell-e bármi étvágycsökkentő tablettát szednem, kell-e bármi porból készült ételhelyettesítőt ennem?
Mivel mindkettőre nemleges választ kaptam, hajlandó voltam leülni személyesen egy két órás beszélgetésre.
Ahol Betty sok dolgot megkérdezett, hiszen ő mindenkinek személyre szabja a diétáját. Még arra is kiterjedt a figyelme, hogy ha belevágok, kb. egy hónap múlva menjek el majd kardiológushoz, mert lehet, hogy csökkenteni kell majd a vérnyomásgyógyszeremet.
Elmondta mit kínál, ehhez nekem mit kell tennem.
Kemény kihívásnak tűnt számomra, hiszen kellően ételhedonista voltam ahhoz, hogy meg sem fordult előtte a fejemben, hogy változtassak az életmódomon. Ha egy héttel előtte valaki azt mondja, fogyózni fogok, kinevetem. Pedig akkor én már 100 kiló felett voltam.
Már a terhességem alatt felszedtem 20 kilót és az azt követő 26 évben én nem hogy leadtam volna ebből bármennyit is, hanem ehhez felszedtem még húszat.
Bevallom, az én életem nem fogyókúrákról szólt. Egyszer voltam egy léböjtkúrán, máskor nem vacsorázással ledobtam egy tízest, de ezek után mindig jóval több vissza is jött seperc alatt. Ennyi volt.
Mivel mindig mindenki elfogadott olyannak, amilyen vagyok, mindig beértem azzal, hogy ott a belső kisugárzásom, ami sok mindent pótol.
Komoly egészségügyi problémám sem jelentkezett, amitől kellően megijedtem volna.
Szóval rám nem igaz ebben az esetben, hogy eldöntöttem fejben a fogyózást és erre az univerzum mindenféle segítséget küld hozzá.
Nem! Nekem először jött a segítő, és csak utána döntöttem.
Az első találkozásról úgy álltam fel, hogy kérek 24 óra gondolkodási időt, hogy eldöntsem, képesnek érzem-e magamat azokra, amiket Betty kért.
Aztán döntöttem, majd minden online felületemen, Facebook, Linkedln, Insta kiposztoltam, mire készülök. Tudatosan beszorítottam magam.
Miért döntöttem amellett, hogy belevágok? Elárulom.
Ehhez van köze a hivatásom egyik szegmensének, a szeretetnyelveknek. Tudom, hogy nekem az ötből kettő szinte egyformán domináns. A minőségi idő és az ajándékozás.
Én pedig akkor azt éreztem, hogy ez a lehetőség számomra egy hatalmas ajándék: hogy jön valaki az életembe, aki azt ajánlja, hogy 12 hétig személyre szabott diétát javasol, hetente konzultál velem, azonkívül 0-24-ben felhívhatom, bármilyen kérdésem van, és közben folyamatosan felvértez olyan tudásanyaggal, hogy amikor majd elengedi a kezemet, akkor már magamtól tudni fogom, hogyan működik jól a testem.
Betty kedves, szeretetteljes, cseppet sem erőszakos természete nagyon megnyerő volt. A hangja pedig nagyon kellemes. Ez számomra nagyon fontos.
Őrültség lett volna egy ekkora ajándékot, ekkora lehetőséget elszalasztani.
Tehát február 6-án belekezdtem.
Nem mondom, hogy nem volt furcsa a kenyér, krumpli, rizs, tészta, cukor, méz, sütik, csokik, kekszek nélküli élet, de éreztem, hogy abszolút nem kell éheznem, finomakat eszem, és ez nagy erőt adott.
Emlékszem, ha valami nem ízlett, Betty vagy máris mondta, milyen más formában tudom bevinni a szervezetembe, vagy mivel tudom helyettesíteni, hátha az ízleni fog.
Imádtam, hogy soha nem kellett kalóriát számolnom, adagokat méricskélnem. Én azt nagyon macerásnak találtam volna.
Aztán mivel szépen beindult a fogyás, micsoda öröm volt félidőben, amikor bejöhettek a hüvelyesek, a főzelékek. Régen el nem tudtam volna azokat lisztes rántás ill. kenyér nélkül képzelni. Rá kellett jönnöm, hogy mennyei ízük van önmagukkal sűrítve, kenyér nélkül.
Aki pedig mindebben segítőm volt, az a párom, aki folyamatosan beszerezte, elkészítette, elém tálalta az ételeket, italokat. Olyan minőségben és tálalásban, hogy csak hálás lehetek érte neki. Nélküle sokkal, de sokkal nehezebb lett volna. Róla már írtam ebben a témában a blogomon egy cikket korábban Az reszel almát neked, aki igazán szeret címmel.
Tehát a lényeg: Betty diétájánál soha nem kellett éheznem. Kifejezetten elv nála, hogy ne sóvárogjon az ügyfél.
És miért 3 hónap? Mert én pl. a 2. hónap végétől éreztem, hogy ez nem diéta, hanem valóban életmódváltás. Onnét voltam biztos benne, hogy én később sem akarom kenyérrel enni a szalonnás rántottámat, a főzelékeket.
Nagyon szerettem a heti konzultációkat, mert mindig átbeszéltük az előző hetet, terveztük a jövőt.
És Betty rengeteget dicsért, velem örült minden örömnek. Pont úgy, mint egy nagyon jó coach.
A táplálkozástudományi tudását folyamatosan osztotta velem. Pedig nagyon sok, amit tud. És én nagyon sokat kaptam.
A fogyás mellett olyan plusz hozadékok is voltak, hogy jelentősen megjavult mind időben, mind minőségében az alvásom.
Nem fájnak a nagylábujjaim, mert már nem akar a köröm a húsomba nőni a lábaimra nehezedő nagy felesleg cipelésétől.
És bizony eljött az a pillanat is, amikor kardiológusi engedéllyel elhagyhattam az egyik vérnyomásgyógyszeremet, hiszen lényegesen alacsonyabb lett.
Úgy érzem, még az időzítés is szuper volt, mert az 5. hét után jött el a karantén ideje, és nekem ez a táplálkozásra figyelés keretet adott az életnek, rendszert vitt bele. Fel sem merült, hogy emiatt abbahagyjam.
Aztán Betty volt az is, aki rávett az oxigéndús , szabad levegőn való sétákra. Ma már szenvedély lett ez is.
Szerencsére itt az agglomerációban erre ebben a mostani helyzetben is módom van. Módunk, mert drága férjem ebben is jó társam.
Most pedig az ünneplés ideje van. Mert büszkén mondhatom, a 12 hét alatt nem csábultam el egyetlen kocka csokira, szelet sütire, egyetlen szem sült krumplira, egy korty kólára sem, pedig bőven volt kísértés.
És ha elmúlik a négy napos ünneplés, akkor folytatom tovább.
Mert még bőven van mit leadnom, de tudom, hogy az is sikerülni fog.
Köszönöm ezt a 11.2 kg mínuszt, drága Bettym!
És köszönöm, hogy közben köztünk elindult egy barátság! Úgyhogy mi nem engedjük el egymás kezét.
Köszönöm, hogy Neked sikerült velem az, ami 26 év óta senkinek!