Nemrég hallgattam egy podcast interjút egy nagyon tisztelt, kedves kollégámmal. Nagyon megragadott sok más mellett egy gondolatsora. Az élete egy pontján összecsaptak feje felett a hullámok. Mind a magánéletben, mind a látszólag kiválóan működő karrierjében. Mert igenis van az a helyzet, amikor szépen menetelsz fel a ranglétrán, mégsem vagy boldog. Valami hiányzik. De nagyon. És egy kapcsolatban is lehet túl későn rádöbbenni, hogy atyaég, jóvátehetetlenül eltávolodtunk.
És ez a kollégám úgy gondolta, hogy ő, hivatásánál fogva legtermészetesebb, hogy ezeket a problémákat meg tudja oldani, a gondokat kezelni tudja, magát képes újraépíteni. Egy teljes évig küzdött ezzel. És akkor belátta, hogy kell a külső segítség, kell a szakember.
Mert mindenki csak a saját fejével képes gondolkodni. Pörög ugyanabban a mókuskerékben. Ráadásul igencsak szubjektíven.
A szakember azért kell, mert egyrészt objektív, strukturált kérdéseket tesz fel, és mivel ez a hivatása, annak a szakterületnek a tudora.
A lelki tudorokat pedig azért sem szabad lebecsülni, mert ma már bizonyított tény, hogy minden testi bajunk, betegségünk hátterében lelki probléma húzódik meg. Ha bevalljuk magunknak, ha nem.
A jó lelki szakember pedig folyamatosan tanul, képezi is magát, hogy klienseinek a legnaprakészebb tudását tudja átadni. Így találva közösen megoldást a felmerülő elakadásra.
Az én kedves ismerősöm is nagyszerű szakemberre talált, akivel olyan jól dolgoztak, hogy mára már karriert váltott. Nagyon sikeres és boldog.
A párkapcsolata úgyszintén, mert új társsal is egymásra leltek.
Mi egymással az online térben ismertük meg egymást, de annyira jól együtt rezegtünk, hogy hamarosan követte ezt személyes találkozás. Azóta is folyamatosan tudunk egymásról, követjük egymást. Lelki-társak vagyunk. Mindez kölcsönös tisztelet fényében.
Öröm számomra, hogy a sok kolléga mellett, akik egy-egy találkozásunk, telefonbeszélgetésünk során mást sem tesznek, csak magukat ventillálják, addig vannak olyanok is, akik hihetetlenül inspirálnak.
Ugye, mennyire nem mindegy itt sem, kit választasz?
Elárulom, hogy kora gyermekkoromtól, ha megkérdeztek, mi lennék, ha állat lennék, azonnal azt mondtam, zsiráf. Egy coachnál pedig alap, hogy távolról, felülről tudja nézni a dolgokat, hogy teljes rálátása legyen.
Így lettem én coach bőrbe bújt zsiráf.