fbpx Sok Gyöngyikét kívánok a világnak - Reichardt Aurelia

Sok Gyöngyikét kívánok a világnak



Gyöngyike

Nem szeretem, amikor szidják a Facebookot. 

Számtalan ismeretséggel, barátsággal lennék szegényebb, ha nem lenne. Egyszerűen csak okosan kell használni.

Régóta a Könyvmolyok szerint a világ oldal kedvelője voltam már, ahogy Gyöngyike is. Közben megszületett az én Boldogságra hangolva c. oldalam is.

Gyöngyike elsők között csatlakozott hozzám. Majd figyelt. 

Figyelte a posztjaimat, a hozzászólásokra reagálásaimat.

Aztán egyszer csak, 2016. április 10-én írt nekem messengeren egy nagyon kedves levelet, amiben bemutatta magát és kérte, hadd legyen a privát oldalamon is ismerősöm. Pár hónapra rá személyesen is megismertük egymást, amikor eljött az Ötórai teadélután hölgyeknek c. rendezvényemre. Aztán utána mindig eljött, szinte kivétel nélkül minden hónapban. Minden alkalommal ott ül a jobb oldalamon.

Pedig messziről jön, tömegközlekedve, átszállásokkal.

Aztán amikor tavaly elkezdtem az Életvezetési előadásaimat, a leglelkesebb rajongója lett. Bérelt helye van az első sor jobb szélén. Utána is marad fehér asztal mellett, finom falatok, italok kíséretében tovább beszélgetni. Sokszor elmondja, mennyi szép emberi kapcsolatot adnak neki ezek a rendezvények. És folyamatosan tanulni akar. Kevés nála nyitottabb embert ismerek.

És hogy hány éves Gyöngyike? Közelebb van a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez!!!

Mindenki imádja. Ahogy megjelenik kalapban, gyöngysorral a nyakán, mindig ízlésesen ez a picike, madárcsontú néni, az valami lenyűgöző.

Teszi ezt akkor is, amikor épp erős fájdalmai vannak egy radiológiai sugárterápia után, vagy épp gipszben a keze, mert elütötték a zebrán.

Utánozhatatlan a méltósága, az alázata, az életigenlése. Nem panaszkodik, örül, hogy köztünk lehet, mesél a legújabb olvasmány élményeiről, vagy hogy végre ivott életében először limoncellot, mert én annyit idéztem szóban.

Osztályidegenként, 18 éves kora óta dolgozva élte életét.

Az olvasás szeretetét és a műveltségét édesapjának és férjének tulajdonítja. Gyerekként 20 ezer kötetes könyvtáruk volt, férjével sok helyen jártak a világban. Imádott párját hamar elveszítette, és a mai napig bármikor napra pontosan megmondja a dátumot, amikor utoljára foghatta a kezét. Azt a kezet, amit számtalan komolyzenei koncerten is fogott. A mai napig rajong a muzsikáért. Facebookos beszámolói egy-egy koncertről élményszámba mennek. Többen járunk vele koncertekre is. Megható az a gyermeki áhitat, ahogy élvezi.

Írni pedig nem csak a koncertekről ír nagyszerűen. Bármilyen emlékéről, vagy a mindennapokban megesett dolgokról is szívmelengetően, tüneményes humorral tud írni. Szeretem, ahogy sokszor kacag a saját problémáin is. Bizony, sokunknak, akik ismerjük, példakép ő.  Panaszkodhatna, jajgathatna, begubózhatna, szidhatna mindent és mindenkit. Helyette ő, ha kell fél napot pihen egy-egy rendezvény előtt és után, de ő ott ül, figyel, tanul, kérdez, ha valamit nem ért.

És ad. Rengeteg szeretetet, törődést, odafigyelést a másik emberre.

Végtelenül hálás vagyok a Sorsnak, hogy Gyöngyikét az utamba vezérelte. Ajándék Ő az életemben. Sokunk életében.

Sok ilyen Gyöngyikét kívánok magunk köré a világba. 
Aurélia