Ismét tanultam. Elvégre az egész életünk folyamatos tanulás.
Hiszek abban, hogy minden azért történik velünk, mert valamire tanítani akar. Főleg a nem igazán jó dolgok. Azok aztán nagyon tanítanak. Csak kell hozzá szív és értelem, meg kitartás és türelem, hogy megértsük, mi az üzenete.
Korábban nem nagyon értettem, amikor valaki az ismeretségi körömből végigcsinált egy diétát, miért hízott utána vissza szinte többet, mint amennyit leadott.
Ma már értem. Tudom, mire kell vigyázni, mit kell szem előtt tartani.
Becsülettel megcsináltam a 12 életmódváltó-fogyókúra hetet, és le is ment 11.2 kiló. Meg is ünnepeltem-engedéllyel-4 napon át. Persze pont beleesett Anyák napja, aminek duplán örültem.
Volt ebben a négy napban narancsos trüffeltorta a Daubnerből, egy szeletet még a fiam tiramisu tortájából is bartereztem. Ettem rántott húst, új krumplit, kelkáposzta főzeléket, nutellás palacsintát, túrógombócot, cantuccit, Pilóta kekszet, házi baracklekváros vajas zsemlét, bundás kenyeret. Ittam kis kupica limoncellot, csokis Bailyest, portugál ginjinhát, csészényi kakaót és fekete teát.
Utána azt terveztem, hogy mivel bőven van még mit leadom, folytatom tovább a programot. Úgy gondoltam, már minden csínját-bínját kiismertem, átéltem mélypontokat, amikből szerencsésen kijöttem mindig, tehát minden rendben lesz. Vagy talán nem is a szerencse volt?
A tempón kicsit lassítok, folytatom a megkezdett élermódváltást, de egyszer-egyszer picit lazítok. Ne gondoljatok nagy dologra! Csak mondjuk annyira, hogy egy héten egyszer mondjuk a pörkölthöz nokedlit eszem. Ez meg is történt.
Csak épp arra nem gondoltam, hogy az eper mellett kevésbé fogyok mint az alma, körte mellett. De hát ugye, itt az eperszezon! Ráadásul idén milyen finom, édes! Meg bejött egy cukor-liszt mentes máktorta is! És sok volt a főzelék. Mindegy, hogy az magával volt sűrítve, de nem a sok nyers zöldség ment az ebéd mellé.
Szóval szépen le is állt a zsírégetésem. Én pedig 17 nap múlva is azt az súlyt produkáltam eredményként, mint a 12. hét végén.
Most a 15. hétnél járok.
Telefonon konzultáltam mentorommal, Lovró Betty-fogyókúra és táplálkozás specialistával. Meg is van az új nyomvonal. Ami a régi út, csak nagyobb odafigyeléssel.
- A reggeli rántottához nem kell tolnom a sajtot, elég a szalonna és a sok zöldség.
- Délben natúr hús szelet, vegyes saláta tállal.
- Uzsonnára alma vagy körte.
- Vacsorára nyers zöldség. Max. egy kis kapros tejfölbe mártogatva.
Megtanultam, hogy az elhajlásnak még nincs itt az ideje. Ennyinek sem. Nagyobb etaponként persze van ünneplés, de most még csak akkor.
Ahhoz, hogy ezt tudatosan megcsináljam, nagyon jól jön a hivatásom.
Életvezetési tanácsadóként pl. remekül fel tudom magamnak tenni a kérdéseket, amik ilyenkor hihetetlenül előrevivőek tudnak lenni. Főleg a kérdéseimre adott válaszaim. A válaszaim a döntésről, a hullámvölgyekről, a csábítások erejéről, a fókuszokról, a sorrendről, a támogatókról. Még a time management is fontos szerepet kap. Nem beszélve az erősségekről, gyengeségekről. Csak kérdeznem kell, nagyon jól kérdeznem. Nekem pedig ez nagy erősségem.
Tehát a lényeg, ha elindultam egy úton, arról nem érdemes az út egyharmadától hol erre, hol arra letérni, mert itt egy szép virág nyílik, ott egy pazar pillangót lehet kergetni. Mert akkor csak jóval később fogok eljutni a kitűzött célba.
És én el fogok! December elsejére!
Amit pedig most is tanultam, az mind beépül és így még jobb coach-csá válok. Folyamatos megelégedésére jelenlegi és jövendő ügyfeleimnek. És én boldogan adom tovább a folyamatosan megszerzett és beépített tudást. Elvégre a hivatásom a szenvedélyem. Szerintem csak így érdemes.